|
Tisztelt Asszociátorok!
Nem halmoztak el a vers, líra témára asszociált írásaikkal. Maximális tisztelet az alábbi szerzőknek akik vakáció idején sem kímélnek tollat, papírt (billentyűzetet) és agysejteket. Bízom benne, hogy a többieknél, csak a nyári lustaság okozza a lelkesedés lanyhulását, és nem alkotói válság.
E havi rovatunk írásainak többsége kellemesen meglepett: úgy tűnik, kezdenek ráérezni az asszociáció ízére, lényegére! Remélem nem térnek le a nyomról, írásaikat a továbbiakban is ehhez mérten várom! Üdvözlettel: Orosz Zoltán
Havi első: Nyírfalvi Károly
Hármas egység
„Költészetnek azt nevezzük, mikor
a sorok nem érnek ki a lap széléig.”
Woody Allen
Hallgat. Teszi a dolgát a ház körül, a
házban. Válaszol, ha kérdezik. Vagy
hallgatva félre vonul. Hajnalban kél.
Reggelit, tízórait készít. Mosolyog.
Kávét forral. Hallgat, jó szóra vágyik.
Munkába megy. Fogat mosni elfelejt.
Majd ott. Odabent. Hajt. Küzd. Ebédel.
Elvész a részletekben. Vásárol.
Hazatér. Vacsorát készít. Külön eszik.
Mosogat. Rendet rak. Prücskörészik. Készül
a másnapra. Kérdez, ha válaszol.
Nem is kérdez. Nem is válaszol. Hallgat.
Azt hiszi: boldog. De csak félreértik.
Hallgat. Elfogad. Tesz-vesz. Ágyaz.
Fejében rendet rak. Hallgat. Teszi a
dolgát a ház körül, a házban. Válaszol,
ha kérdezik. Vagy hallgatva félrevonul.
Mintha bűnbánó volna. Így nyer bocsánatot.
Ha nincs is miért. Így él át keserű diadalt.
Lassan elfogadják. Szerettei körében
mosolyog. Halkan szól, teszi a dolgát.
Hallgatva beszél. Hallgat, ha beszél.
Mint mikor a macska behódol; akarva,
akaratlanul szolgájává tesz. Egy ásónyom mélyen macskaszar a most
nyomorúságos kertben. De majd jön a
kikelet. A költészet: a kert, az ásás,
a macska mozdulatai, az elnéző
tekintet, és a rendrakás. A szavak
pontos rendje csak jól formált fecsegés,
vers? A hallgatag gyermek tekintete,
ahogy a macskával beszélget némán:
költészet. Egy elfajzott délután megtörténik
majd, képedbe vágja kés nélkül mi
baja veled, láthatatlan csíkokat
húz szenvelgő arcodon. A vers nem az
aminek látszik, a költemény vér, mocsok,
turzás az elhagyott tengerparton.
Hol a metrum, a tempó, a líra, a
rím, a fegyelem, a sűrítés? ...! Hol az
arány? Mit vártok tőlem?
Hogy lerántsam a csillagokat,
sajtoljam nedvét a holdnak?
Ígéretes:
Komjáti Viktória
Verset
Írjad versbe Freud
Szabad asszociációid
győzd le a múlt
zavart asszonáncait
jobb leszel
mindenkinél
Székács László
A versem
hol egy szőlőkaró,
agyonverem,
ezt a, …
ezt a versem,
nem szól hozzám,
sem belőlem,
nem hallják,
azt hittem süketek,
szétszaggatom,
a gúnyáját,
porrá csépelem,
fulladjon meg,
benne a kiáltás,
a pulzus
de ő az enyém,
a priznic,
fagyok,
darabokban,
de gerinccel
Még hogy vers vagy líra
sufniba vágott mondatok
gyújtósnak sem jók
már nem harangoznak
a pockok is röhögnek
s rágnak ragokat szavakat
hol a vetés láttad-e
már ördögzártól sem félnek
össze nem köti
be nem zárja őket
mint a túzok toporog
a dürrögésre sincs szava
csak páváskodik a líra
a hangja csak kucorog a vers is csak bálvány
oszlopra faragott képtelen
mester gerenda remeg
ez a gondolat zaklatja
indulatát meg nem tartja
versét kanász pikulázza
folyvást farkast kiáltva
Futottak még:
Móritz Mátyás
A költészethez
Van hogy veled, eggyel több a gondom,
de hogy ne környékezz meg: nem hagyom,
megtámasztom újra homlokcsontom:
próbálok átlépni önmagamon.
Néha nem is érzek hozzád kedvet:
elmerülök olvasmányaimban,
majd érzéseim megélesednek,
és csak írok, -írok mint egy hibbant.
Bár tudom: szerelmünk lehetetlen:
mert nem tudom: neked mikor kellek,
nem tudom hogy rabod mikor lettem,
és Te, fölöttem a viharfelleg.
Vagy a tükör, hol magamra látok,
labirintusom, amelyben járok.
Te mindig ott legyeskedsz köröttem,
és nem hagysz elfeküdni, -pihenni,
benned már ezerszer megfürödtem,
és máig úgy ölelsz, ahogy senki.
A bűneimet is benned mostam,
véredből ittam, testedből ettem,
napsugaraidban megbotlottam,
és álmodoztam a holdfényedben.
Mikor a szívem, majd összeroppant,
mikor a föld, megmozdult alattam,
-a hátadon hányszor tanakodtam:
hogy ló vagy, de lovagolhatatlan.
Hogy Te jelentesz nekem védelmet,
bölcseletet, tébolyt és hű elvet. |
